Furcsa, minden ember be van zárva, térben, és időben, a lelke meg szárnyalni képes. Szárnyak és tündérfátyol nélkül. Én is be vagyok zárva, ülök a saját kristálypalotámban, térdemre hajtott fejjel, felhúzott lábakkal, ott legbelül, és fizikailag érzem a hiányod. Mert egyedül vagyok.

Gondolkodtál már azon, mért vagyok veled ilyen? Semmivel sem lettem ezáltal boldogabb nálad, sőt... De ez a helyes részemről.
Mindenütt velem vagy. Ha tudnád, amit nem...

Vannak  dolgok, mit csak egyszer élhetünk meg e Földön, s ha nem is hiszünk ebben, attól az még így van, és többé sosem adatik ez meg nekünk, mert a világra ez az ablak csak egyszer nyílik ki...Mire ezt megértjük, addigra sajnos késő...Kimondhatjuk: " Finíta la kommédia..." De érezzük, hogy a lelkünkben sosem lesz vége ennek a történetnek, mert ez elkísér az utunkon, elkísér, amíg az utunk tart e Földön...Becsukott ablakokkal, tán sötétségben, boldogtalanságban, feszültségben, aztán pedig valami hatalmas lelki békességben, valami nagy megbocsátásban, és békességben, amit megint csak nem érthetünk meg sosem...És mire eddig eljutunk, már nem tudjuk megköszönni ezt az egészet annak, akit ez illet...Köszönöm ezt Neked...

"Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. 

Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre.
Nem közönyt jelent.
Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján.
Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz. Akármekkora a világ - százmilliárd fényév -, a Végtelen kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni.
És te sem tudsz kilépni belőlem, soha.
De amíg nem a valóságos világban élünk...amíg a mulandóságban vándorolunk: hiányzol.
És fáj. " MP

Lélekpár

"Mindenkinek megvan valahol a párja, kivel találkoznia kell ahhoz, hogy megszépüljön az álma, hogy ünneplőbe öltözhessen a lelke,hogy teljes legyen az élete, kinél viszonzásra talál érzelme."

És ez valóban így van azt hiszem.És az ember annyiszor hiszi,vagy nem is tudom,inkább csak reméli,hogy azt az embert találta meg,akit a sors neki szánt párjául,aki elkíséri a sírig.Mert igen,valahol mind erre vágyunk.És próbálkozunk,még akkor is,ha valahol a lelkünk mélyén érezzük,nem Ő az,akkor is,ha sokadjára esünk egy hatalmasat,nem adjuk fel.Felkelünk és keresgélünk tovább,hogy érezzük azt az érzést,ami feltüzel,ami porig éget.És közben remélünk,és hiszünk.

Reméljük azt, hogy Mellete most ünneplőbe öltözik a lélek ,örül minden percnek,minden ölelésnek és csóknak.És örül annak,hogy ez az érzés viszonzást talált. Mert ez lényeges..kell,hogy a szem is szeresse amit lát,a test se tudjon ellenállni,a lélek pedig, úgy érzi: párra lelt

A csend lepedőjébe burkolózva

Egyszer  sikerült kiváltani belőlem ezeket az érzéseket..

A csend lepedőjébe burkolózva próbálok emlékezni...

Egyszer volt valaki, akiről hosszú ideig azt hittem, megtanított látni a sötétben, járni a felhők tetején, félelem nélkül megállni a szakadék szélén. Ma, amikor tekintetünk a megszokástól unottan, fénytelenül találkozik, gyakran eltűnődöm a miérteken.

   Miért félek bekopogni egy ismeretlen ajtón? Miért nem merem a küszöböt átlépni? Mert félek, hogy odabent sötétség fogad? Mert akkor csapták be az ajtót, amikor a legnagyobb tűzzel égtem?

   A fény bennünk van, a sötétben mi gyújtunk világot. Az az apró lángocska mindvégig ott volt, valahol mélyen, csak nem vettem észre.

   Aztán jöttél Te, ki májusi rügyekbe varázsoltad a fagyos decembert, és én, az addig szomorkás, mosolyogva baktattam a csikorgó hóban. Nélküled, de mégis Veled. Mindenütt ott voltál, és szép lettem, mert Te lettél a lámpásom, én pedig a Tiéd. Újra fényben úszott minden, még a szürke január is.

   De furcsa varázsló vagy Te! A május egy suhintásoddal megfagyott, de a tűz lobogott tovább. Éget most is, de már semmit nem értek belőled. Csupa ellentmondás egész lényed. A megfejthetetlen, szelíd titkok gyűrűje.

   Az én titkom Te vagy, s ha tudnám, hogy Te vagy a szerelem virága is, amely a szakadék szélén ékesen, csábítóan nekem pompázik, félelemtől remegve, de melléd állnék, hogy tudd, nem vagy egyedül. Őriznélek, óvnálak, akkor is, ha egy óvatlan lépéstől a mélybe zuhannék, a sötétség leple hullna rám, és soha többé nem látnám a felhőket... 2009.09.09

Egy dal, ami nekem sokat jelent

Mindig van a lejátszódon egy dal, amit mindig átugrasz, de mégis képtelen vagy törölni. Hogy miért? Mert ez az a dal, amit ő mutatott. Vagy éppen ez az a dal, amit akkor hallgattál, mikor annyira nagyon hiányzott. De az is lehet, hogy ez az a dal, ami pontosan leírja azokat az érzéseket, amiket akkor éreztél, mikor elment. Ezek a dalok sokszor emlékek egy emberről, egy szerelemről..Nekem ez az a dal..érdekes módon nem szorul össze a gyomrom tőle, hanem kellemes bizsergés jár át, mint mikor először hallottam :)

Sosem írtam ilyet Neked

Sosem írtam ilyet Neked, bár többször is szóvá tetted miért nem....hát jó.. akkor most, mikor már majdnem, hogy nincs  jelentősége..megteszem..
‎"Szeretlek" azt jelenti, hogy elfogadlak annak az embernek, aki valójában vagy, és nem nem akarlak valaki mássá változtatni. Nem várok el tőled tökéletességet, ahogy te se tőlem. Azt jelenti, hogy szeretni foglak, és melletted fogok állni a legrosszabb időkben is. Szeretni téged, amikor nincs jó hangulatod, vagy túl fáradt vagy, hogy olyan dolgokat csinálj, amit én szeretnék. Szeretni téged, amikor padlón vagy, nem csak akkor, amikor jó veled lenni. "Szeretlek" azt jelenti, hogy tudom a legmélyebb titkaidat, és nem ítéllek el ezek miatt, csak azt kérem cserébe, hogy te se ítélj el az enyémek miatt. Azt jelenti, hogy érdekel annyira, hogy harcoljak azért, ami nekünk volt, és ahhoz eléggé szeretem, hogy ne engedjem el.Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem,és feltétel nélkül elfogad. Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat is.A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak..szerintem.. 

Arra várok már mióta, hogy belépj az ajtón,hogy azt mond hiányoztam s én átöleljelek. Az illatod akarom érezni s közben téged szorítani. Várok... mert tudom hamarosan itt leszel

 Ez tart életben ;)

Nem tudom nem

Az utóbbi időben volt minden

Nem is tudom mit írhatnék az elmúlt hétről.. vagy inkább az elmúlt  2 évről.. az érzelmek teljes repertoárját fel tudom vonultatni.. mint egy rohadt hullámvasútban.. azt már gyerekkoromban is utáltam..

Az utóbbi időben volt minden. Voltam boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív. Voltam lelkes, meggyőző, kiscica, alázatos mert éppen akkor úgy éreztem  helyesnek.. Voltam szerencsétlen félnótás aki retteg attól, hogy elveszíti azt aki neki fontos.. végül el is veszítette..

Nem bántam meg semmit. Boldog voltam, mert az akartam lenni.. eddigi életem legjobb időszaka volt és nagyon remélem, hogy az az időszak még visszajön, de félek is egyben.. Csak élni szeretnék, megmutatni azt ami lettem, mert nagyon munkám van benne és hiszem azt, hogy az életem legjobb része még hátravan.. Sodródom mert nem tehetek mást.. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy sok embernek  csak saját maga számít… Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem. Idealista vagyok,  tudom.. örök álmodozó egy olyan világban ami talán sosem jön el..de így nekem jobb élni.. megtalálni a jót.. mert nem akarok keserű szörnyeteg lenni..

Bármennyire is őröl, semennyire nem látom a végét, az értelmét sem mindig..de nem adhatom fel, egyszerűen nem lehet.. űz,és nem hagyja, hogy kiszálljak, pedig bíz'Isten, megtenném néha..de nem.. Bennem ég  és olyan erőt ad amit sokszor elképzelni sem tudok honnan jön..
Van egy vágy, egy álom ami minden áldott nap értelmet ad az életemnek, pedig olyan távoli és kilátástalan jelen pillanatban, hogy ha nem lennék annyira őrül, mint amilyen vagyok, már régen feladtam volna.
Azt mondod, hogy megszállott  vagyok, lehet..De.. bennem van, engem tüzel, engem őröl, engem éget halálra, ha nem valósítom meg..meg kell valósulnia..Ha védeni akarsz,se mondd azt, hogy ne csináljam és ne akadályozz benne.. nem te érzed, nem téged éget.. Csak az számít, hogy én mit gondolok, mit érzek, mert meg kell valósítsam amit belül érzek, hagyd, hogy csináljam mert egyébként felőröl.. kiéget..és én ezt nem engedhetem meg magamnak..